A mai nap egy különleges jelenetnek lehettem szemtanúja a pécsi helyi buszon. Egy tíz év körüli iskolás csoport utazott a járművön, vidám beszélgetéseik és nevetésük betöltötte a teret. Egyikük azonban egy pillanatra elszakadt társaitól, és helyet foglalt egy idős néni mellett, aki eddig sendben ült, láthatóan gondolataiba merülve.

A gyermek kíváncsian fordult az idős asszonyhoz, és kedvesen megszólította: „Jó napot kívánok! Mit csinál mostanában?” A néni kissé meglepődött, talán arra számított, hogy a mai fiatalok inkább elfordulnak, semmint beszélgetést kezdeményezzenek vele. Mégis, kis idő elteltével felengedett, és válaszolt. Elmesélte, hogy egyedül él egy kis lakásban, szeret kertészkedni, de a háza körüli kis udvar már nem olyan szép, mint régen, mert nehezebben tudja gondozni.

A kislány figyelmesen hallgatta, majd további kérdéseket tett fel: „És milyen volt régen? Mivel tölti a napjait?” A néni arca fokozatosan felderült, mintha a múlt emlékei egy pillanatra visszahozták volna az ifjúságát. Elmesélte, hogy fiatalon tanítónő volt, sok gyereket segített elindítani az életben. Beszélt arról is, hogy mostanában ritkán találkozik ismerősökkel, és hogy nagyon jólesik neki, ha valaki ráfigyel.

A jelenet, amelyet végignéztem, megindító volt. Egy egyszerű beszélgetés, egy kedves gesztus képes volt fényt vinni egy idős ember napjába. Ez a pillanat különösen megragadott engem, hiszen a Pécs-Baranyai Origó-Ház Egyesület Jószolgálati programjának egyik fő tevékenysége éppen az idősek támogatása. Célunk az aktív nyugdíjaskor elősegítése, az öntevékenység ösztönzése és a közösségi élet fellendítése. Fontos számunkra, hogy az idősek és a fiatalok között olyan kapcsolatok jöjjenek létre, amelyek mindkét fél életét gazdagítják.

Sokan nem is gondolnák, milyen hatalmas jelentősége van egy-egy ilyen egyszerű, de őszinte gesztusnak. Egy idős ember számára, aki talán magányosan tölti mindennapjait, egy kedves szó, egy érdeklődő tekintet, egy mosoly olyan lehet, mint egy napsugár a borús égen. Az ilyen pillanatok erősítik az emberi kapcsolatokat, és emlékeztetnek minket arra, hogy mennyire fontos a generációk közötti párbeszéd.

A Jószolgálati program keretében hasonló célokat tűztünk ki: igyekszünk lehetőséget teremteni arra, hogy az idősek és a fiatalok közelebb kerüljenek egymáshoz, megosszák tapasztalataikat, történeteiket, és így gazdagítsák egymás életét. Önkénteseink rendszeresen szerveznek közösségi programokat, beszélgetéseket, műhelymunkákat, ahol a generációk találkozhatnak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy mindkét fél számára óriási élményt jelentenek ezek az alkalmak.

A mai buszon látott jelenet ismét megerősítette bennem, hogy jó úton járunk. Egy kisfiú ösztönösen azt tette, amit sokszor nekünk, felnőtteknek is kellene: időt szakított valakire, meghallgatta, érdeklődött iránta, és így egy apró cselekedettel szebbé tette egy másik ember napját. Talán, ha mindannyian egy kicsit jobban odafigyelnénk egymásra, egy nyitottabb és kedvesebb világot teremthetnénk.