Tófalvy Éva pécsi író, regényíró volt az Origó-Ház Közösségi Tér vendége. „Soha el nem hangzott történetek” címmel hirdettük meg az eseményt, melyen a pódiumbeszélgetést Bartalovics Zoltán vezette. A meghívott vendéget Kis Varga István Egyesületi elnök, mint házigazda köszöntötte.

Az írónő életútja, nagyon messzire nyúlik vissza.

Első megjelent írása már 13 éves korában a Dunántúli Napló akkori felhívására beadott pályázaton elnyert első díjas novellája volt. A novella eredetileg nem a pályázatra íródott, de témájában beleillett a kiírásba.

Írásai Pécshez kapcsolódnak. Első könyve 70 éves korában jelent meg, ám ez nem azt jelenti, hogy addig nem írt, csak mást, például naplót, amiket később a könyveibe is beleszőtt. Mindig írt valamit. Az egyetemen szakdolgozatot, újságíróként, vagy később lelkészként. Főleg amikor megtanult eszperantó nyelven, akkor úgy. Az eszperantó nyelv nagyon fontos lett az életében. A most 77 éves írónő elképesztő életutat tudhat magáénak.

Bár nem született Pécsi, nagyon megszerette a várost. Lelkészként több helyen lakott, de városunk hangulata, különös atmoszférája semmihez sem hasonlítható. Pécs számára egy élhető város.

Regényei kitalált történetek, de ugyan akkor sok olyan dolog van, mely személyes kötődésű. Például a „Szabadulás” című könyv, ami a ’68-as prágai események alatt-után játszódik. Egy nagy történelmi korszakot ölel át.

Érdekesség, hogy a könyv eszperantó nyelven is megjelent.

Egy teljesen más műfaj az „Ólomcukor” című regény, mely egy szerelmi történet, ami nagyrészt Pécsett játszódik. A borítóképet saját maga fényképezte a Barbakánról.

1982-ben jelent meg eszperantó nyelven íródott regénye Rotterdamban, mely egy nemzetközi pályázatra íródott, és férjével, mint társszerzővel jelent meg, és első díjat nyert.

A Dunántúli Naplóhoz való kapcsolata is visszamutat a múltba. Beugró újságíróként került Pécsre, mint frissen végzett diplomás. Édesanyja betegsége miatt kellett jönnie és el tudott helyezkedni a megyei napilapnál. Édesanyja gyógyulása után tért vissza Budapestre.

Házasságot 1977-ben kötöttek, ám férjének csak 1981-ben sikerült áttelepülnie Csehszlovákiából.

Az írónő nemcsak sokrétű tanulmányinak az irodalom, az újságírás és az eszperantónyelv terén jeleskedett, de lelkipásztor tevékenységet is folytatott. A hivatás felé egy súlyos betegség fordította.

Irodalmi sokrétű tevékenységét jelzi, hogy egy mesekönyvet is megjelentetett, unokája kedvéért. A két kiscicáról szóló történetet szívesen fogadják a gyerekek.

Eddig négy regénye jelent meg, a korábbi írásait még nem gyűjtötte egybe. Regényeit saját kiadásban adta ki.

A jövőre tekintettel még nincs kialakult elképzelése. Három jegyzet van már készen, melyekkel érdemes foglalkoznia.

Egy nagyon érdekes beszélgetés tanúi lehettünk, melynek csak részleteit jegyeztük le. Érdemes az egész felvételt megnézni, meghallgatni.